A kihagyásom oka az, hogy a laptopom kipurcant miután Izzy macskaalomnak nézte. Nem haragszom rá, mivel még kicsi és nem tudhatta, hogy milyen rosszat tesz, de attól még kapott egy két rossz nyávogást. Na de a lényeg, hogy újra itt vagyok. Pótolni viszont nem pótolok semmit, mivel nincs mit. Semmi említésre való dolog nem történt azon kívül, hogy terelgettem az élet nagy macska útján Izzyt és közben látogattam a többi kis mancsot. 
A Valentin napról meg annyit, hogy volt sok melóm arra a napra, mert hát ugye a macska gazdik tudják, hogy a rendes kandúrok nem állnak meg egy cica lánynál sem. Míg a némber falta itthon a csokit amit az a haszontalan kandúrja hozott neki, addig én sorra jártam a házakat, hogy minden nőstény macska tudja, hogy rám mindig számíthatnak. Mert hát ki másra számíthatnának hódolás terén ha nem rám? :D
Ja és találtam egy új dobozt!

Ma ismét segítettem és még most is segítek a némbernek tanulni. Pontosabban verset tanulunk. Addig pedig a némber bátyja játszik Izzyvel ami sokkal jobb mintha megint elkóborolna mint tegnap este. Beletelt egy félórámba mire megtaláltam az ágy alatt a kis rosszaságot. Összeszedett pár szmötyit, de amúgy jól van. De most legalább jó kezekben van. 
Viszont ebben a percben szívesen cserélnék a némber bátyjával. Mert olyan rossz verseket tudtok ti írni emberek, hogy az hihetetlen. Alig bírom megjegyezni. Még is ki volt az az Ady Endre, hogy meg kell tanulni a rosszul megírt verseit? Még is mik ezek a sorok?
"Ha vad viharban átkozódva állunk:
együtt roskadjon, törjön össze lábunk"
Szörnyű, hogy mi mindent össze tudtak régen írni. 

Ez a második nap Izzy-vel és én már is fáradtabb vagyok mint ezelőtt bármikor. Szeretem, de ma már teljesen kicsinált. 
Miután megunta a kergetőzést, eljátszogattam vele meg a játékaival, aztán cicásan birkóztunk egyet, aztán újra a kergetőzés jött és így tovább. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fárasztó lehet egy kölyök. De szerencsére most a némber játszik vele, így én megengedhetek magamnak pár perc döglést a kanapén. Szóval mindenkinek nyugodt, pihenésben gazdag hétvégét, ha már nekem nincs. Valószínűleg arra is ráfogok kényszerülni hamarosan, hogy megkérjem a kutyát játsszon egy kicsit Izzyvel míg én pár percre elvonulok egy csöndes helyre szunyálni. De ne aggódjon senki, a némber kutyája nem az a macskaevő fajta, különben már rég felzabált volna, főleg azért amilyen szemét szoktam néha lenni vele. Mert azt bevallom, hogy néha tényleg az vagyok, de hát valljuk be mi macskák, még is ki nem szereti piszkálni a kutyákat? Na ugye, hogy mindannyian szeretjük!
Ma már ne számítsatok több írásra tőlem, mert valószínűleg vagy Izzyvel leszek vagy bealszom a lépcsőn menet közben. 

Ugyan az éjszaka közepén egy párszor felkeltett Izzy, de azért jót aludtunk a némberrel. Reggel pedig arra ébredtem, hogy a kis mancs a fülemet rágcsálja és persze a némbert is sikerült felkeltenie egy pisi tócsával az ágyon. Hát igen, az én kölyköm!
De ezektől eltekintve jó volt, hogy végre nem csak én keseríthetem meg a némber reggeleit. 
A napot pedig egy nagy tál tejecskével kezdtük. :P

Nagyon ritkán tud valami elfogadható dolgot készíteni a némber a konyhában, de ma kivételesen finom falatokat készített Izzy beköltözésének az ünneplésére. Nem csak jól néz ki de nagyon finom is. Azt hiszem ez volt Izzy első pizzája. :) 
A némber csak azért ehetett belőle mert ő csinálta, a kutya meg max a maradékot kapta, de a nagyját én és Izzy faltuk fel. 

Amint a némber kivette egy kis kibélelt dobozból Izzyt az első dolga az volt, hogy minden létező búvóhelyet felfedezett. Majd üldözőbe vette a farkam, meg sem tudtam mozdítani anélkül, hogy ne ugrana utána. Olyan mint egy kis energia bomba és úgy is issza a tejecskét. Majdnem az enyémet is megitta, de egy finom mancs mozdulattal mindig eltoltam a tálamtól, de csak pár kortyig sikerült a dolog, mert amilyen panaszos nyávogásba kezdett a kis aranyos megesett rajta a szívem és inkább neki adtam az én részem is. A tejecskéről csak is Izzy kedvéért vagyok hajlandó lemondani. Szóval ne higgyétek, hogy a némbert ezek után megkímélem a bosszútól ha a tejecskémet felzabálja. De nem ám!
Egyébként eddig Izzy nagyon jól boldogul az új otthonában. A némber  túlságosan elkényezteti, de végül is egy úri cica Izzy is. 
A délutáni szunyán már túl vagyunk, így most a cipőket fedezi fel. :)

Íme egy jó hír a mai napra. A kis Tigris ma szerzett egy gazdát, aki szerencsére nem olyan bolond mint az én némberem. Szóval Tigris a lehető legjobb kezekbe került. Főleg, hogy a fiú aki elvitte magával a némber bátyjának a barátja, szóval ha távol is lesz Tigris még így is sokat fogjuk látni. Holnap pedig Izzy is elköltözik Cirmitől és végre a mancsaim közé vehetem a nevelését. A némberrel már ma nekiláttunk a helye elrendezésének és minden szükséges dolgot elvégeztünk, hogy biztonságossá tegyük egy kis mancsnak a házat. :)

A kihagyást most ismét a némbernek köszönhetitek. Igaz most egy kicsit nekem is. Mert megint "rosszalkodtam", vagy legalább is a némber szerint egy rossz cica vagyok. Ezúttal azért mert véletlen tönkretettem az ő madzagját amiből zene jön. Nem tudom pontosan, hogy mi is az, de a némber mindig abba az eszközbe dugja ami folyton a kezében van és megállás nélkül beszélget vele meg nyomkodja. 
Viszont most az egyszer semmi rossz szándék nem vezérelt, csak kíváncsi voltam, hogy a némber mire használja a madzagját vagy, hogy hogyan működik. De mint minden cicát engem is elkapott a játékosság szelleme amikor egy érdekes madzagot lát. Sokkal nehezebb volt vele a játék mint egy gombolyaggal, de addig élveztem míg a némber visítva el nem vette tőlem. Nem értem miért akadt ki úgy, de minden esetre tegnap megint nézhettem a sarkot.