Mindenkinek boldog karácsonyt! 
Én már a fa alatt keresem az ajándékom nem túl sok sikerrel mert a némber családja mindent alaposan becsomagolt. De már tegnap kipakolták a díszes dobozokat és most azt hiszem van még egy új doboz. Valószínűleg az lesz az itt maradt kölykömé, akit csak pár nap múlva láthatok újra amikor már nem függ annyira Cirmitől. Sajnos még fogalmam sincs, hogy döntött a némber, de bármelyik kölyköt szívesen fogadom. Mellesleg csak egy lány van, a többi mind kandúr.

Talán még soha nem lepődtem meg ennyire egy dobozon sem, amit a némber haza hozott, mint ahogy ezen. Először nem is értettem, hogy mit akar ezzel a sok kölyökkel, mire közölte velem, hogy most már hivatalosan is nagy kandúr lettem. Úgy látszik beigazolódott a gyanúm Cirmivel kapcsolatban. Ahogy látjátok ezek a kis szőrgolyók az enyémek. Úgy néz ki csak balszerencsét hozott rám a kis cica téma amit még Ayame-val boncolgattunk. Talán úgy nézhet ki, hogy nem örülök a kölyköknek, de igazából szeretem én őket a magam kandúr módján. Épp ezért is vagyok szomorú, hogy csak egy maradhat velem. A némber közölte, hogy csak egy kölyköt hajlandó befogadni. Bezzeg ha az övéi lennének simán megtartaná mindet. Na mindegy. A többi viszont vissza kerül Cirmihez, a némber csak azért hozta el nekem őket, hogy lássam az apró mancsokat. Ennek ellenére én biztosan sokszor meglátogatom még őket, hogy tudjam, hogy rendes úri macska neveltetést kapnak. Az én kölykeim nem nélkülözhetik a kényeztetést és a tejecskét. De nem ám!  

Amikor beteg vagyok a legjobb dolog az, hogy mindig van aki kényeztet és segít a gyógyulásban. Ma is megtaláltam magamnak a megfelelő cicust aki lesi minden kívánságom és örömmel segíti a gyógyulásom. Hát nem édes ez a cicus? Szép, okos, vicces, bájos, egy úri hölgy, hasonló családfával mint az enyém. Eddig nem hittem benne, de azt hiszem megtaláltam életem cicáját. Remélhetőleg Cirmi nem tudja meg, különben ugrottak a hétvégi huncutkodásoknak...

Annyira nem tudok mit kezdeni magammal a betegeskedés közepette, hogy gondoltam bemutatom nektek nemes felmenőimet. Talán a némber is belátja végre, hogy nem egy átlagos macskája van. Annak ellenére, hogy az anyám lepasszolt néha napján azért ellenőrizte a kölykei épségét és azokon a ritka napokon mindig mesélt ezt azt a családról, hogy tudjuk kik is vagyunk mi.
Először kezdeném Sir Cicóval az egyik legnagyobb úri macskával aki London utcáin koptatta a körmeit, mint főnemesi kandúr. Nem csak a ladyk imádták de még az angol királyi ház is oda volt érte. Egy gazdag, híres, sármos, hősies kandúr volt ő. Ha jól tudom 100-nál is több kölyökkel rendelkezett és talán még annál is több követője volt akik a tűzbe tették volna érte a mancsukat. Ne tévesszen meg senkit a termete és a kinézete, ő egy igazi nagy hatalmú kandúr volt. Ahogyan Macs hadnagy is, aki évekig csatázott a francia kutyák és kobor kandúrok ellen. Nemesi származása ellenére kiváló csatákat hívott és közben sorra hódította a nemesi hölgyek szívét. Azonban a kilenc élet ellenére a csatáknak köszönhetően nem volt hosszú élete. De kicsapongó életmódja miatt ő is sok cica gyermeket nevelt. Sok győztes csatát megvívott már amiért számos kitüntetést érdemelt ki. Ő aztán tényleg egy igazi hős volt. Nem cicázott az ellenséggel, könnyen legyűrt minden nyáladzó ebet. Talán még a Csizmás kandúrnál is jobban tudott vívni. Bár azt a nemesi harcmódot biztosan nem ismerték a nyomorult ebek. Pffffff..... 
Utoljára hagytam a dédnagyapámat Cat van Beethoven-t. Az ő dédapja nem másnak a macskája volt mint a híres zeneszerzőnek Ludwig van Beethoven-nek. Talán miatta is lett ilyen nagy zenész. Legalább is az anyám szerint a nagyapám híres zongorista macska volt. De sajnos egyikőnk sem örökölte a tudását. Bár azt mondják pont a zene miatt veszett oda kilenc élete. Szegény beleőrült a zenébe és gondolom a sok nyávogó éhes kölyök sem tett jót az idegeinek.

Sajnos nemrég elkaptam a macska influenzát. Köszönhetően annak, hogy a bolond némber esténkén szereti rám nyitni azt a nyomorult ablakot. Persze annyi esze nincs, hogy kitakarózzon, vagy ilyesmi. Remélem egyszer elájul a melegben vagy öngyulladása lesz. Na de visszatérve rám... Most a némbernek köszönhetően folyamatosan hapcizok és köhögök. De nyugi, bosszúból már bele töröltem az orrom a párnájába. A képért pedig bocsánat, épp egy hapci közben kaptak le. Minden esetre nyugodtan írjatok, én is írni fogok amikor épp nem a némber ágyába piszkítok. 

Ma a bolond család behozott egy fát a nappaliba, ahogy minden évben szokták. De én ezt soha nem értettem. Egy fának kint van a helye, mint ahogy annak a nyáladzó kutyának is. De persze amilyen bolond a némber, már nem csak engem meg a bugyuta ebet öltözteti, de már a szegény fákat is. Ráadásul még a meló nagy részét is rám akarta bízni. Azt mondta segítsek feldíszíteni a fát. Hát normális ez nőszemély? Én egy úri kandúr vagyok, hogy várhatja el, hogy hozzá nyúljak a vadonból származó dolgokhoz? Még csak az hiányzik, hogy össze ragadjon a bundám a gyantától. 
Na de azért az ünnepek miatt segítettem a féleszűnek a világító díszekkel. A kutya meg nyalja csak a gyantát, hátha befogja egyszer a száját. 

Ma egész nap unatkoztam. Már végeztem a cica könyvekkel, nincs több itthon ami érdekelne, végeztem a sorozatommal is és nem találtam egész nap semmit ami lefoglalt volna. Ezért is vetemedtem rá erre a lányos játékra. Na meg azért mert a némber sokat játszik vele és szereti is. Gondoltam megnézem mire ez a nagy felhajtás amit ő meg a barátnői csapnak a játék körül. 
A játék neve Csábításból jeles. Jópofa játék, a magamfajta kandúroknak jó unaloműző. Bár még csak a második epizódnál tartok. Ahogy észrevettem az egyetlen nekem való emberi kandúr, vagy is inkább a karakteremnek, az a vörös bundás Castiel. 
Ha valaki be szeretne jelölni a játékban a nevem: Mizzycat

Még egyszer nagyon köszönöm Ayame-nak az oklevelet. Nagyon sokat jelent nekem, hogy végre valaki értékelni tudja szerény személyemet. A némber persze nem érti, hogy milyen kincs van a birtokában, de legalább ti tudjátok. ;) Köszönetként itt egy kölyökkori kép rólam  Ayame-nak amit még soha senkinek nem mutattam meg. :) Lent pedig az oklevél amit kaptam.