Úgy kifárasztott ma ez a borzalmas nőszemély a folytonos piszkálásával hogy még ahhoz sincs így estére erőm, hogy a párnájára kakiljak. Ráadásul úgy néz ki ma van az ő szerencse napja. Mivel ma a szokásos egész napos alvás és fetrengés helyett végig előle menekültem már az is mindegy, hogy hol alszom, csak pótoljam be a szundit. Szóval ma még az ágyából sem túrom ki.
De reggel ezért még a fejére ülök!

Üdv nektek emberek és sorstársak! Ezt a hatalmas megtiszteltetést, amiért hajlandó vagyok mindezt megtenni, az én bolond némber gazdámnak köszönhetitek. Annak a nőszemélynek annyira nincs esze, hogy nap mint nap fogságban tartja ez a furcsa világító, bugyuta hangokat kiadó gépezet és egyre csak butítja. Hazaérve csak döglik ezelőtt az értelmetlen szerkezet előtt és olykor még megetetni is elfelejt. De persze én mindig szívesen emlékeztetem rá, hogy a legfontosabb és a legelső dolga mindig a királyi macska kiszolgálása. Annyira ostoba, hogy észre sem veszi, hogy micsoda egy ajándék vagyok én a sanyarú emberi életének. Épp olyan természetesnek vesz mint ahogy azt a nyáladzó buta ebet aki egész nap a sarkában lohol. Igazán értékelhetné azokat a pillanatokat amikor megengedem, hogy az ijesztően csupasz és csontos kezével megsimogasson. Pontosan miatta kezdtem ebbe a blogba. Mert reménykedem benne, hogy itt sorstársakra találok és a nagy világban esetleg van valahol egy macska (a többi lélegző lény mellékes) aki megérti rémes helyzetem. Vagy talán egy ember (bár ebben kételkedem) aki megszabadítana ettől a bolond nőszemélytől és aki talán értékelni tudna egy hozzám hasonló gyönyörű, okos és fenséges macskát. 
Szóval mostantól naponta írok (már ha a némbert le tudom szakítani a gépezetről). A kinézetet ne nézzétek mert köztudott, hogy a macskák nem tudnak designt csinálni, hiába vagyok csodálatos, erre még talán én sem vagyok jó.