Ma a némber áthívta vacsorára a saját hímjét. Amint meghallottam, hogy mit tett azonnal elbújtam, hogy még véletlen se keljen elviselnem az idióta hímet aki folyton szórakozik velem mint egy rongybabával. Egy ideig elő sem jöttem, de aztán gondoltam még sem futamodhatok meg. Engem egy olyan hím ne nevezzen gyávának.
Na meg persze kíváncsi voltam, hogy akad-e nekem pár finom falat. Amikor megláttam, hogy a nagy szobában ülnek a tévé előtt és a kis asztal teli van mindenféle finomsággal (a képen látható zöld dolgon kívül minden finom volt) már is a némber lábához dörgölőztem és követeltem a nekem járó falatokat. De az a bolond nőszemély elhajtott. Hallottatok már ilyet? Még, hogy engem elhajt a finomságoktól. 
Elzavart ugyan de addig addig próbálkoztam míg egyszer csak nem figyeltek oda és sikerült szereznem egy kis csirke húsit. :P

Talán említettem, de lehet, hogy még nem, de a némber rászokott a cicá holmikra. Leginkább a hozzám hasonló cicás dolgokat veszi meg, ami már kezd nagyon bosszantó lenni. Nemrég beszerzett egy fekete cicás sapkát és egy táskát. A mai szerzeményei pedig ezek a szánalmas Mizzy utánzatok amikbe a némber érthetetlen módon beleteszi a lábát a macskákba és végig csoszog velük a házon. Eleinte nem is érettem, hogy miért nem nyávognak fájdalmukban, hogy a némber beléjük gyömöszöli a nagy lábát. De végül rájöttem, hogy ezek sem igaziak. Pedig már kezdtem reménykedni, hogy végre békén hagy és ezeket zaklatja. 
Szerintetek elküldjem valami elme dokihoz aki kikúrálja ebből a Mizzy mániából? Vagy talán még sem kellene. Végül is, talán még egyszer lesz olyan okos, hogy hasznát is veszem.
Az egyetlen jó az egészben, hogy nem velem csoszog a házban. 

A tegnapi napot a kölykökkel töltöttem akik egyre nagyobbak és erősebbek lesznek. Lassan már nem tudom őket lerázni magamról, főleg ha a fülembe csimpaszkodnak az apró fogaikkal és a farkamat kergetik ahogy azok a buta ebek szokták. 
Viszont a mai nap az a némber bátyjáé volt. Mint mindig most is jól elszórakoztam vele. Tőle érzem magam igazán kandúrnak, mert nem öltöztet idétlen jelmezekbe és nem vinnyog, meg nem tesz semmi idegesítőt és szuper helyekre visz. Ma például elvitt egy koncertre ami miatt kaptam tőle egy új ruhát amit ezerszer szívesebben viselek mint a többi idegesítő göncöt amit eddig a némber rám kényszerített. Bárcsak lecserélhetném a haszontalan némbert.

Csupán azért vagyok hajlandó feltenni ezt a kínos mozgó képet, mert ezen még én is nevettem. De persze csak az után miután sikerült kimásznom onnan. Na és miután még vagy 20 ilyet ugrottam. Most még a kutyának is meg engedem, hogy nevessen. De csak most az egyszer!

Ez egy őszinte kép egy szokásos reggelről. Mert hát szokás szerint a némber mindig akkor kezd el kornyikálva öltözni meg pakolászni amikor én szunyálok, vagy a kutya jön be, hogy a nagy hideg orrával bökdössön. De persze amikor én akarom felkelteni a némbert azt le sem tojja. Nagyrészt ennek köszönheti a sok karmolást. Mert még nálam is lustább és képtelen megérteni, hogy az úri reggelimet én az ágyban akarom elfogyasztani. De persze ő kora reggel lusta dögként bent zabál az ágyban a tévét bámulva. Ez mondjuk egészen addig nem is zavar amíg nem az én tejecskémet zabálj valami barna golyókkal. Nem tudom mik lehetnek azok, de ha tényleg azok amiknek látszanak, vagy is nyúl bogyók, akkor nyávognom kellene a némber gazdájának, az idős nősténynek aki szeret vele kiabálni, mert akkor a némber valami elmegyógyintézet szökevény. Én pedig nem vagyok hajlandó kockára tenni az életem, ráadásul a tejecskébe nem való a kaki. Remélem figyelsz némber! Az én tejemet ne zabáld fel és ne tegyél bele nyúl bogyót!

Beígértem nektek egy képet arról a bosszantó kutyáról. Ma délután a némber végre őt is beöltöztette, szóval lekaptam nektek. A legjobb az, hogy ezt a kutya még nem is tudja. Ha ezt meglátja a többi eb, sírva röhögnek majd rajta. 
De azt azért kénytelen vagyok elismerni, hogy hím létére nagyon jól áll neki a szoknya. Szerintetek is? 
Azt hiszem rá kellene vennem a némbert, hogy lepje meg az ebet egy skót szoknyával. Abban legalább nem lesz annyira cikis sétálnia. Mert hát végül is az egy férfi szoknya. 

Szerencsére még tegnap visszakerültem a kutyával a némberhez, ami egyrészt nagy megkönnyebbülés, másrészt viszont még mindig kikészít ez a nőszemély. Tegnap óta hangosan olvassa a könyveket, többször is képes el olvasni. Papírokat hoz haza és beteríti vele az egész ágyat, így még aludni sem tudok. Ráadásul folyton itthon van, ami megakadályoz minden jóban (gondolok itt az ágy alá kakilásra, a cipő rágcsálásra stb.). Egyszóval még lustálkodni sem tudok tőle rendesen. De nem kell sokat találgatnom ahhoz, hogy tudjam a némber már megint nem tanult rendesen, ezért most próbál javítani. Én pedig jó cicus révén segítek neki a tanulásban, hogy minél előbb megszabaduljak tőle és enyém legyen az ágy. Szóval úgy néz ki fel kell elevenítenem a rég tanult macska matekot és történelmet. Majd segítek neki számolni ha már ilyen buta, hogy nem tudja használni a csupasz mancsát. Mert egy pici körmös ujj az egy, két pici körmös ujj az kettő, három pici körmös ujj az három.....
 

Azért nem írtam egy jó ideig, mert a némber ismét elutazott, de ezúttal a családjával és lepasszolt engem meg a kutyát az egyik barátjához, aki egy pillanatra sem hagyott békén. Idióta programokat szervezett, hogy szórakoztasson engem meg a kutyát. Ráadásul hím létére ugyan úgy dögönyözött és nyúzott mint a némber. Már értem, hogy miért is barátkoznak ezek. Bolond egy társaság. Már alig várom, hogy ma a némber végre hazajöjjön és elvigyen. Most is csak azért sikerült a géphez jutnom, mert amikor el akart vinni sétáltatni, én elbújtam, így csak a kutyát vitte le, én meg maradtam. Valószínűleg egészen addig a szekrény tetején tanyázom amíg meg nem jön a némber.Soha nem gondoltam volna, hogy valaha hiányozni fog. Azért remélem, most valami jobb ajándékot hoz.