Ma bevallottam a némbernek, hogy mik a terveim, hogy készülök egy remekmű megírására. Mire ő kinevetett és mutatott egy könyvet amit csak nemrég adtak ki és csak kutyákról szól. Arról, hogy egy kutya hányszor születik újjá és minden életét a születéstől a halálig végig lehet olvasni. Hát mi a franc már ez? Már nem csak a filmekben van rengeteg kutya, de már a könyvekben is? A fenti kép tökéletesen vissza adja a hangulatom amikor a tudomásomra jutott ez a szörnyű hír. 
Hát pont itt volt az ideje, hogy írjon valaki egy macska könyvet is. 

Gondolkodtam, hogy mit csinálhatnék a sok szabadidőmben. Talán meglepő, de néha jó csinálni is valamit a szundikáláson kívül. Mivel a kutyát már nem szívesen piszkálom azóta, hogy miattam másodjára is kitették a kertbe, laptopon pedig már minden jó sorozatot végig néztem és szinte már a szundizás sem köt le. Így arra jutottam, hogy írhatnák egy könyvet. Olvashattátok már, hogy mennyire hiányolom a jó macskás könyveket. Szóval ma találtam a pincében egy írógépet és amilyen mázlim van működik is. Szóval ha nemsokára a boltokba kerülne egy új világsikerű macskás könyv, csak, hogy tudjátok, azt én írtam. 
Az alap sztori nem túl bonyolult, de épp ezért imádják majd a népek. Egy úri kandúrról fog szólni, aki egy kém szervezet tagja és mindenféle bajba keveredik, de őt senki sem pusztíthatja el. Egy afféle macska James Bond sztori. Természetesen a főhőst saját magamról mintázom. Mert hát ki más tudna eljátszani egy ilyen szerepet ha mozivászonra kerül. A címen még gondolkodom és valószínűleg művésznéven fogom írni a könyvet, de ha olvassátok biztosan tudni fogjátok kinek a fejéből pattant ki az a remekmű. Hát persze, hogy az enyémből!

Az öreg némber ma rákiabált a némberemre, hogy csináljon rendet a saját szobájában és segítsen be a hétvégi nagymosásban. Szóval míg a némber morgolódva pakolászott, gondoltam egyszer az életben lehetek rendes vele. Ismétlem: csak egyszer!
Hiába élveztem nézni ahogy szenved ettől a minimális munkától, kötelességemnek éreztem segíteni neki a mosásban. Leginkább azért mert a sok szőr meg a többi gyanúsan barna vagy más színű folt a némber ruháján, hát... nagy valószínűséggel tőlem származik. De persze nem mondom, hogy nem élveztem közben, hogy a sok ruhán fetrenghetek és játszhatok a kék, lukas dobozban. Mondhatni kicsit kihasználtam a helyzetet. De ez csak egy kis idő után idegesítette a némbert és csak akkor tett ki a nappaliba miközben a nemesi származású jó anyámat szidta. Remélem azért tisztában van vele, hogy ezt még visszakapja. Hát tényleg ezt érdemlem a sok segítségért? 

Unatkoztam és mivel már ideje volt, lecseréltem a régi designt. Nem egy remekmű, de nekem pont megfelel. Mert hát cicásnak cicás, nem? 

Ma reggel így üdvözöltem a másnapos némberem akinek nem csak a fejfájást de engem is épp elég nehéz lesz elviselnie. Hát még az idős némbert aki a reggelt kiabálással nyitotta. 

Említettem már, hogy mennyire utálom azt amikor a némber barátnői átjönnek. Megpróbáltam elbújni amint meghallottam a vinnyogásuk az ajtóból, de nem jártam sikerrel. Hamar megtaláltak és levadásztak mint egy szegény kis állatot. Hát nem szörnyű, hogy mi mindent kell kibírnom? Nyúztak, vinnyogtak, öltöztettek, gügyögtek, szórakoztak a mancsaimmal. A kutya meg végig jót szórakozott rajtam. Kihasználta, hogy lejárt a száműzetése és egy fürdetés után, amin persze én szórakoztam jól, be engedték a házba és még most is rajtam kuncog a mancsa alatt. Nyavalyás eb. Na de a legrosszabb csak ezután jött. A némberen és a barátnőin meg a kutyán kívül senki nem volt itthon. El is kezdtek italozgatni meg elugrottak egy gyors étterembe. Nem tudom mi üthetett beléjük de talán a sok színes innivaló lehetett annak az oka, hogy szórakoztak az étellel, hangosan hallgatták a zenét meg stb. Miután kijutottam a karmaik közül, próbáltam elkerülni őket, de amint a képen is látszik, nem mindig sikerült. Nagy máimra a némber bátyja hazajött és rendet tett a vinnyogók között, én pedig azonnal a szobájába bújtam és egészen reggelig ott is maradtam. De őt ez nem zavarta, szívesen fogadott az ágyában.  

Ígértem nektek képeket a kis mancsokról. De most leginkább a kis fekete mancsot fényképeztem aki annyira hasonlít rám. Hogy miért? Mert ő az egyetlen lány kölyköm és a némber őt választotta.
Szóval már csak pár nap és a mancsomba vehetem Izzy nevelését. A némber mókásnak gondolta, hogy én Mizzy vagyok ő meg Izzy lett. Szerintetek az Izzy jó név? Én valami egészen másban gondolkodtam, de sajnos még Círminek is tetszik. 
A képen látható másik kis mancs a Tigris nevet kapta, mert nem csak külsőleg de belsőleg is egy kis tigris. :)

Nemrég halottam, hogy hamarosan, pontosabban holnap, jön az igazi tél. Igaz, hogy eddig hiányoltam, de mire megbarátkoztam a hó mentes tél gondolatával, már jön is az a nyomorult hideg idő. Pont emiatt nem mozdultam ma ki a meleg házból. Sapkát húztam és az ablakhoz ülve gyönyörködtem a kerti kilátásban. Nincs is annál kielégítőbb kora reggel mint mikor láthatod, hogy a kertbe száműzött kutya kénytelen a hidegben vacogni, csak mert tegnap este valaki leverte az egyik vázát és galád módon a kutyára fogta. 
Na jó, beismerem. Én voltam! De teljesen véletlen volt az egész. Kivéve azt a részt amikor mindent a kutyára hárítottam. Az nagyon is szándékos volt. Elvégre egy úri macskát nem lehet kitenni csak úgy a hidegbe. Ezek az ebek meg szívósak. Igaz nincs 9 életük, de nekünk macskáknak pont miattuk adatott meg ez az isteni képesség. 
Szóval míg mindenki fagyoskodik, én bent iszogatom a finom tejecskémet a jó meleg szobában. Reggel pedig kárörvendően fekszek a némber párnájára amikor az nyafogva elindul kora reggel a hidegbe.