Talán feltűnt nektek ez az aprócska kihagyás az oldalon. De végül is nincs semmi baj, ismét itt vagyok. Most viszont nem a bolond gazdám miatt hiányolhattatok, hanem egy sorozat miatt. Nemrég találtam csak meg. Valami halott emberes sorozat. Igaz, hogy nincs benne egyetlen macska sem, de a sorozat attól még jó. Bár egyszer el kellene bele egy rátermett kandúr. Mondjuk én. Nagyon is jól mutatnék az egyik nehézfiú oldalán. Azt hiszem a neve Daryl Dixon és ahogy láttam nem lenne belőle rossz gazda. Szívesen lecserélném rá a némbert. Vagy talán már meg is tettem? 

Még nem sejtettem semmit a bolond nőszemély hátsószándékából amikor egy óvatlan pillanatban elkészítette ezt a képet amire nem igazán vagyok büszke. Az ember macskája azt hinné akad egy nyugodt perce amikor senki sem zavarja és végre aludhat egy jót. Persze ahogy mindig szoktam. Erre ez az örült nőszemély nem becsempészett egy általa bálványozott haszontalan, élettelen förmedvényt a mancsaim közé? Már az is épp elég felháborító, hogy egy ilyen macskának nem nevezhető valamit jobban imád mint egy olyan tökéletes macskát mint én. Elképesztőek ezek az nőszemélyek. De ráadásul még le is fényképez, a kép pedig már valószínűleg eljutott a visítozó barátnőknek nevezett lényekhez és talán még az internetre is felkerült. Ez bosszúért kiált. Remélem felkészültél gazdi egy újabb cipő elvesztésére. 

Ma csak úgy unalmamban visszanéztem a laptopon az előzményeket, hogy megtaláljam azt a tegnapi filmet aminek a főszereplője egy macska volt. Azt hiszem valami g betűvel kezdődött a címe, Girfild vagy Gerofild. Na hát az a macska aztán tud élni. Na de a lényeg, hogy a nagy keresés közben megtaláltam a fenti képen lévő hirdetést amit még a némber nézegethetett. Ha esetleg ide tévedne az az eszement nőstény, hát innen üzenem neki, hogy ha meg meri venni ezt a förtelmet számíthat rá, hogy onnantól kezdve minden reggel meglepem valamivel. Itt számíthat a kakitól kezdve a szőrcsomóig. Ne szórakozz velem te némber, én ezt fel nem veszem!

Ma a némber új dobozokkal jött haza, amiknek furcsán ismerős új szaguk volt. Ebből már tudtam, hogy új cipőket vett. De míg én végigszaglásztam a dobozokat ő összeveszett a ráncosabb és némiképp elviselhetőbb anyának nevezett egyénnel. Veszekedtek a sok cipő és dobozok miatt, mert a bolond gazdi imád cipőket vásárolni. Azt hiszem ez is valami betegség lehet nála, mint a jelmez vásárlás nekem. Valószínűleg én már soha nem fogom megérteni ennek a némbernek a különös gondolkodását, de azt hiszem inkább meg sem próbálom.
Szóval míg a némber pakolta a régi és büdös cipőket egy zacskóba addig én eljátszottam a dobozok között. De persze a kedvenc cipőmet nem engedtem, hogy kidobja. Szerettem azt a vastag fekete bőr cipőt amit már oly sokszor megrágtam már az első napon amikor haza hozta. Azt hiszem ezért is volt olyan dühös az a hóbortos nőszemély amikor meglátta a fognyomaimat rajta, de talán az sem tett túl jót a kedvének amikor meglátta, hogy már megjelöltem a szokásos módon a saját tulajdonomat. Eléggé kiakadt, akkor először kiabált velem, én meg csak néztem rá, hogy már megint miféle nyavalya tört rá. De azt hiszem akkor akad majd csak ki igazán amikor rájön holnap reggel, hogy az új cipőjéből hiányzik az a hosszú valami amivel csomózza a cipőjét. Nem tehetek róla, olyan finom illata volt. Valószínűleg megint kirakja a cica ágyam a hideg nappaliba amikor rájön, hogy megettem, de majd biztosan megenyhül ha pár nap múlva vissza viszem neki a fekete zsinórt. 

Nemrég járt itt a némber hímje akit szintén idétlen és undorító becenevekkel illet. Azt hiszi a fazon, hogy jóban vagyunk, ezért amikor itt van és unatkozik állandóan engem nyaggat. Először nem is értettem mit eszik rajta az a némber. Mert ez a hím teljesen csupasz, csak a lábán van bunda, meg néha az arcán, de az is gyér. Egyedül a feje tetején hord rendes bundát, de a fején meg mindig kemény a szőr mert valamit mindig ráfúj, de ez a bolond gazdának tetszik és állandóan szét barmolja. De mint láthatjátok ma én barmolhattam szét. Bár semmi örömömet nem leltem benne és nem is értettem, hogy minek tesz a fejére. Sokkal jobban örültem volna ha megint pucéran ugrálnak az ágyban az ostoba gazdával, csak hogy ne piszkáljanak én pedig tudjak nyugodtan aludni a cica házamban. De végül is valamennyire örömömet leltem ebben az egészben amint végig karmoltam ennek a haszontalan hímnek a képét. Így járt. Minek szórakozik egy igazi hímmel. 

Talán még nem említettem de a bolond nőszemély imád idétlen jelmezekbe öltöztetni. Ha csak valami esemény közeledik ő már is készít vagy vesz egy jelmezt nekem és miután rám kényszerítette az idétlen hacukát idegesítően gügyög nekem, csak hogy egy pillanatra ráfigyeljek és ő lefényképezhessen a hozzá hasonlóan bolond nőszemélyeknek akiket a barátnőinek nevez. Ők pedig a korukhoz nem méltó visongásokkal és bugyuta, undorítóan nyálas megjegyzésekkel illetik a képeket. Nem tudom mi ez a borzalom amit már kiskölyök korom óta művel velem, de valószínűleg valami beteges mánia lehet, vagy csak egy új kínzás fajta amit a hozzám hasonló sanyarú sorsú szegény kandúroknak el kell viselnie. Az egyetlen dolog ami vigasztal az az, hogy nem csak rajtam éli ki ezt a beteges mániáját. Mert nagy örömömre a négylábú, nyáladzó, szőrös óriást is hasonló hacukákba öltözteti. De ahogy elnézem őt, olyan primitív és ostoba, hogy még élvezi is. Szegény tudatlan eb. 

A körmölésem kihagyásának az oka nem más mint a buta némber aki gazdinak hívja magát. Az a nőszemély megbetegedett és egész nap a laptop nevezetű gépezeten függött mint egy agyatlan lény. Bosszantó módon állandóan igényelte a társaságom miközben hangosan vinnyogó hangokat adott ki amit ő  úgy hív, hogy hapcizás és rengeteg fehér papírt elhasznált amihez inkább hozzá sem akartam nyúlni, de a bolond nőszemély mindet a padlóra dobálta. Míg az ágyban fetrengett, amiben nekem kellett volna, folyamatosan felhurcibált az ölébe és arra kényszerített, hogy ott maradjak vele. A sokadik szökési kísérlet után már nem tudtam menekülni, így kénytelen voltam elviselni minden szeszélyét. De az órákig tartó kínzásomat nem hagytam megtorlatlanul. Nem mondom, hogy nem esett jól beleszarni az ágyába. A fenti kép pont azt a csodálatos pillanatot örökíti meg. 

Míg a bolond némber órákig valami gimnázium nevezetű helyen van, addig én legtöbbször csak lustálkodom az ágyában és vagy szétszedem valamijét és lepisilem vagy kakilom, vagy pedig egy kevésbé kellemesebb elfoglaltságot keresek. Ma az olvasásban leltem örömömet. Nem volt könnyű találni egy olyan könyvet a banya könyvei közt ami nem untatott volna első ránézésre. Nem is értem mit imádhat ez a némber a vámpíros könyveken. Olvashatna inkább olyan macskás könyveket amik az én kényeztetési módjaimat fejlesztenék. Szerencsére ez a buta nőszemély rendelkezett egy olyan könyvvel ami a régi időkről mesélt, még azokról a csodálatos időkről amikor a macskákat még istenként tekintették. Oh, hol vannak azok a régi szép idők? Az emberek lassanként elfeledkeznek a legfontosabb dolgokról az életben, már azt sem tudják, hogy ki az úri macska a háznál.